"Aki valaha felölti a DVTK címeres mezét,
annak látni akarom tekintetében a fanatizmust,
az erőt és a harci szellemet.
Hiszem, hogy győzni fogunk
és egyszer mi leszünk a legnagyobbak."

Ünnepeljük a múltat, bízzunk a jövőben! Boldog születésnapot, DVTK!

Nagyszerű 110 év áll a hátunk mögött, és bízhatunk a jövőben is. A klub gazdasági háttere stabil, az infrastruktúra fantasztikus ütemben fejlődik, kiemelt sportegyesület, és kiemelt futballakadémia lettünk. Talán ma már elmondhatjuk azt, hogy a DVTK alapítói büszkék lennének arra, hogy az elmúlt évtizedek klubvezetői, sportolói és szurkolói közösen hová jutottak el. Mert mindannyian tudjuk az indulónkból, hogy „Együtt vagyunk, győzni fogunk!”.

Egy kis földrajz és történelem

Bár a DVTK szurkolói számára egyértelmű, a Budapesten és az ország másik végében élők kevesebb ismerettel rendelkeznek arról, hogy Diósgyőr - az 1945-ös Miskolchoz csatolásáig - Magyarország önálló történelmi települése volt. 1200 táján Anonymus említi először Diósgyőr nevét, igaz ő még Győrként hivatkozik rá (a mai Győr középkori latin neve Jaurinum volt), de a 14. századtól már sok helyen Diósgyőrként említik, ami a legvalószínűbb elmélet szerint a gyümölcstermesztéssel is foglalkozó pálos szerzeteseknek köszönhető, akik a környékre számos diófát telepítettek.

A jelenlegi diósgyőri vár helyén már a 12. században is állt erődítmény, amely a tatárjárás idején elpusztult. A most is látható várat jelenlegi tudásunk szerint IV. Béla építtette, fénykora I. (Nagy) Lajos király uralkodása alatt kezdődött, a 14. század közepétől a magyar királynék jegyajándéka és nyaralóhelye volt.

Diósgyőrben már az Árpád-korban is működtek a környék nyersanyagaira alapozó hámorok, azaz olyan ipartelepek, ahol a vasat vagy vörösrezet súlyos vaskalapácsokkal dolgozták fel. A ma is ismert Vasgyár felépítésére vonatkozó állami elhatározás 1867 végén született meg és 1870-re el is készült a nagyolvasztó, majd sorban hengerművet, kovácsüzemet, martinacélművet és más üzemeket építettek.

A Vasgyár és a köré épült, gyári vezetők és munkáscsaládok által lakott vörös téglás épületekből álló diósgyőr-vasgyári kolónia Diósgyőr része volt. A kolónia története 1867-ig nyúlik vissza, ugyanis ekkor határozták el az új diósgyőri vasgyár felépítését. A maga idejében az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legmodernebb lakótelepének számított. 1910-re a kolóniában már 436 lakóház állt, 5700 lakóval. Itt kezdődött minden.

Játéknak indult


 

A 20. század elején Diósgyőr-Vasgyárban is egyre többen ismerkedtek meg a labdarúgással, ezzel az akkoriban hazánkban még újdonságnak számító angol játékkal. Tódultak a fiatalok - pályák híján - a nagyobb füves területekre, ahol boldogan rúgták a labdát és egymás lábát, mikor hogy sikerült. A szülők pedig örömmel látták, hogy értelmes elfoglaltságot találtak gyerekeik.

1907-ben Bende Antal vasesztergályos labdát rendelt Budapestről, majd a foci iránt érdeklődőket megismertette a labdarúgás szabályaival is. Tőle Loukota Ernő vette át az irányítást, aki átszervezte a csapatot és megalapították a fehér színű szerelésben pályára lépő Diósgyőri Ifjúsági Kört (DIK). A DIK mintájára 1908 tavaszán Ihring Antal vezetésével egy másik vasgyári tanoncokból álló futballcsapat is nevet és csapatszínt választott, megalakul a piros-fehér Diósgyőr-Vasgyári Labdarúgó Ifjúság (DVLI).

Majd komolyra fordult

1909 őszén a vasgyári fiatalokban megszületett az elhatározás, hogy szervezett keretek között folytassák és egy miniszterileg jóváhagyott, alapszabályok szerint működő sportegyesületet hozzanak létre. December 8-án egy öttagú bizottság (Ihring Antal, Waisz Árpád, Petrich Andor, Pavlánszky Károly, Soltiszek Árpád) felkereste korábbi tanítójukat, Vanger Vilmost és kérték, hogy segítsen a terveik megvalósításában. A nagy tekintélyű tanító elvállalta az alakítandó egyesület elnöki tisztségét. 1910. január harmadik hetében a belügyminiszter arról értesített Vanger Vilmost, hogy a vasgyári sportegyesület működését engedélyezi, az alakuló közgyűlés időpontjául február 6-át jelölte ki.

1910. február 6-án a vasgyári munkásétteremben a hetven fős tagság (zömében a DIK és a DVLI csapatainak tagjai) részvételével megtartott alakuló ülésen a jelenlévők egyhangúan elfogadták a javaslatot, hogy a megalakuló egyesület a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre nevet veszi fel, és azt is, hogy a csapat színe piros-fehér lesz. Ezzel létrejött a DVTK, amely immáron jogilag is megfelelt minden szabálynak.

A Kerekdomb alatti legelőn kialakított pályán (a későbbi Diósgyőri Kórház környékén) egyre rendszeresebbek lettek a mérkőzések, és egyre több nézője akadt a piros-fehér szerelésben játszó fiataloknak.

Jöttek a sikerek

A gólszerzőt földöntúli boldogság tölti el, természetesen vele örülnek a csapattársak, és a szurkolók is. A DVTK ezt a közösségi élményt is jelenti: együtt vagyunk!

Az első bajnoki évben, az 1912/1913-as idényben mindjárt megnyerte a Miskolci alosztályt a DVTK, és az Északi kerület döntőjében is csak egy góllal marad alul a kassaiakkal szemben.

Egy évtizeddel később két év alatt kétszer játszott vidéki döntőt a DVTK, majd a profizmus bevezetése után az amatőrök között is döntőig menetelt a gárda.

Az 1940-es debütálás óta már több mint ötven évet töltött az élvonalban a klub, az 1978/1979-es idényben megszerzett bronzérem jelenti az egyik, az 1977-ben és 1980-ban elhódított Magyar Népköztársasági Kupa a második, a 2014-ben elnyert Ligakupa a harmadik csúcspontot.

Nem csak a határokon belül, hanem azon túl is letette névjegyét a klub. A DVTK labdarúgó csapata története során összesen 30 nemzetközi kupamérkőzést vívott és 18 játékost adott a magyar nemzeti csapatnak.

És a kudarcok

Ha az egyik csapat győz, akkor a másik veszít, a sport nem csak a kudarcok kezelésére tanít meg, hanem a kitartásra is. Minden hétvége új reménnyel tölt el, minden gödörből van kiút. Bármilyen nehéznek tűnt sokszor a klub anyagi helyzete, mindig sikerült megtalálni a megoldást, minden kiesést feljutás követett, ennek köszönhető, hogy ma is élvonalbeli mérkőzéseken szurkolhatunk.

Szurkolók nélkül semmit nem ér a profi sport

A kezdetek kezdetén saját kedvükre játszottak a DVTK labdarúgói, de gyorsan közönség gyűlt a pályák köré, és a nézők szórakoztatása lett a fő cél. A szurkolótábor pedig hálásnak bizonyult, a nagy érdeklődés miatt előbb új - a jelenlegi - helyére költözött a stadion, amit később bővíteni kellett. Ma pedig már a 2018-ban az Év Stadionjának válaszott minden igényt tökéletesen kielégítő aréna várja a drukkereket.

De idegenben sem marad magára a csapat, már a hőskorban indultak szurkolóvonatok, és mindenki fel tud sorolni egy-két olyan utazást, ami élete végéig emlékezetes marad. Kupadöntő Veszprémben, osztályozó Szegeden, ünneplés a teli vendégszektorban az Üllői úton, kupadöntő a Puskás Ferenc stadionban, bármelyik külföldi kupamérkőzés, és a sor tetszőlegesen folytatható.

18 sportág

A DVTK-t kezdetben csak a labdarúgás jelentette, majd sorban csatlakoztak a különféle sportágak a klubhoz, amelyek kivétel nélkül tovább színesítették az egyesületet. A rendszerváltást követően szakosztályokra hullott a klub, amely napjainkban ismét lépésről lépésre építkezve válik Északkelet-Magyarország vezető - ezzel együtt hazánk egyik legnagyobb - klubjává, ahol a hagyományoknak megfelelően jelenleg 18 sportág várja a sportolni és szurkolni vágyó fiatalokat és idősebbeket egyaránt.

A legnépszerűbb látványsportágak közül a kosárlabdázók 2013-ban tértek vissza, a jégkorongozók pedig 2015 nyarán csatlakoztak a DVTK-családhoz, és mind a két csapat sorra szállítja a szebbnél szebb eredményeket. A kosárlabdázók immár háromszoros kupagyőztesnek (1993, 1994, 2016) vallhatják magukat és négyszer bajnoki ezüstérmet nyertek (legutóbb a tavalyi esztendőben). A Jegesmedvék a 2014/2015-ös szezontól kezdődően zsinórban háromszor nyerték meg a magyar bajnokságot, és kétszer már a Magyar Kupát is elhódították, először a 2014/2015-ös, majd a 2017/2018-as szezonban.

2016-tól már nem csak férfi, hanem női labdarúgás is űzhető Diósgyőrben. A női labdarúgó csapat alapításának első évében azonnal feljutott a legmagasabb osztályba, ahol már kétszer is felállhattak a dobogó harmadik fokára, valamint kétszer kupaezüstöt is ünnepelhettek. A negyedik csapatsportág a röplabda, amely bár 1948 óta tagja a DVTK-családnak, néhány évtizednyi szünet után 2017-ben alakult újjá.

De nem csak csapatban, hanem egyénileg is számtalan sportág várta a miskolci és a diósgyőri fiatalokat. A leghíresebb talán a birkózás, hiszen a DVTK mai napig egyetlen olimpiai bajnokát is a birkózók adták. Repka Attila 1992-ben Barcelonában nyert olimpiai bajnoki aranyérmet kötöttfogású birkózásban.

A DVTK sportágai jelenleg

Labdarúgás
Kosárlabda
Jégkorong
Röplabda
Birkózás
Asztalitenisz
Short track
Műkorcsolya
Kerékpár
Triatlon
Atlétika
Kajak-kenu
Judo
Muaythai
Erőemelés
Darts
Sakk
E-sport