- Mikor voltatok először DVTK meccsen? Hogyan emlékeztek vissza rá?

Zita: 2014. május 25-én csak arra tudtak rávenni, hogy legalább a tévében nézzem meg a mérkőzést. A második félidőnél a gyerekeim megkérdezték, hogy mit csináltak az anyukájukkal, mert őrjöngtem a tévé előtt. Az első élő meccsen Debrecenben, a Birkirkara elleni mérkőzésen voltam. Hatalmas élmény volt, már akkor tudtam, hogy a fertőzés egy életre szól.

Józsi: Amikor a feleségem bejelentette, hogy a gyerekekkel foci meccsre készülnek, nem akartam hinni a fülemnek. Addig nem hogy őt, engem sem érdekelt a foci egyáltalán. Legelőször a Krasznodar elleni mérkőzésre mentem el, akkor még egész idő alatt leginkább az ultrákat néztem, nagyon tetszett, hogy az 5-1-es vereség ellenére ünnepelték a csapatot. A következő meccsen hazai pályán 3-0-ra vertük a Haladást, saját magamon is meglepődtem, amikor a góloknál kirázott a hideg. Én akkor fertőződtem meg.

- Egymástól függetlenül lettetek szurkolók, vagy valaki megfertőzte a másikat?

Józsi: Az asszony fertőzött meg engem.

- Ki hozott ki titeket?

Zita: A szintén tiszaújvárosi barátaink, akik már évtizedek óta a Diósgyőrnek szurkolnak, éveken keresztül próbáltak rávenni, hogy menjünk velük meccsre, a Magyar Kupa döntőig nem is igazán értettem mi a jó a futballban.

- Hogy ismerkedtetek meg?

Zita: 2007-ben az egyik tiszaújvárosi áruházban dolgoztam pénztárosként, Józsi minden alkalommal nálam fizetett, randi lett a vége, majd 2008-ban összeköltöztünk.

- Honnan jött az ötlet, hogy DVTK tematikájú legyen az esküvőtök?

Zita: Mivel addigra már teljesen az életünk részévé vált a DVTK, így ez természetes volt.

- A lufikat, szalvétákat láttuk. Mi volt még „diósgyőri” a lagziban?

Zita: Az étteremben minden piros-fehér volt: fehér székszoknya, piros masnival. Az asztalokon szintén piros-fehér dekoráció, a koszorúslányok piros ruhában, fehér csokorral, a kísérő fiukon fehér ing piros nyakkendővel. A meghívón az utolsó mondat a „Csak a Diósgyőr!” felirat volt, az ültető kártyák hátulján pedig DVTK címer. Az esküvői torta szintén piros-fehér, a tetején a vőlegény kezében a futball labda, a köszönet ajándék mézeskalács szívecske piros-fehér, a gyertyafény keringőhöz a gyertyák illetve a díszítés szintén piros-fehér, az autókon és az asztalokon piros-fehér virágok és szalagok.

- A rokonok, barátok, hogy fogadták az ötletet?

Zita: Sokan megmosolyogták, akiket nem érintett meg még a foci, nem is igazán értették, hogyan lehetnek valakik ennyire fanatikusak, de volt köztünk újpesti (az örömapa), illetve Vasas-szurkoló is, de ők is elfogadták. A vőfélynek kimondottan tetszett, amikor arra kértük, hogy a köszöntők végén mondja be a „Csak a Diósgyőr!”, illetve a „Hajrá Diósgyőr!” rigmusokat.

- Van közös gyereketek? Gondolom, nem lehet kérdés a neveltetése…

Zita: Mivel már mind a kettőnknek a második házassága, és nekem van három gyermekem, akik velem együtt lettek Diósgyőr szurkolók, közös gyermeket már nem vállalunk.

- Mi a kedvenc sztoritok az elmúlt évtizedekből? Mindenkinek van egy-kettő.

Zita: 2014. október 4-én, a győztes Fradi elleni meccs után Tiszaújvárosban bementem egy dohányboltba DVTK mezben. Az eladó látta rajtam, hogy nagyon boldog vagyok, elmeséltem neki, hogy éppen meccsről érkeztem, ahol sikerült megverni a Ferencvárost. Ekkor megszólalt egy hang a hátam mögött, hogy győzött a jobbik csapat. Megfordultam, és egy srác állt mögöttem Fradi mezben. Kezet fogtunk, gratulált a csapat győzelméhez, és azt mondta, hogy le a kalappal a diósgyőri szurkolók előtt! Szinte el sem akartam hinni, hogy ez a párbeszéd valaha létrejöhet egy DVTK és egy FTC szurkoló között.

Józsi: A kisebbik lányunk Zsófi 14. születésnapját ünnepeltük, amikor a mi tudtunk nélkül, annak a baráti házaspárnak a hölgy tagja, akik által mi is Diósgyőr szurkolók lettünk, megkérte Kádár Tamást, mivel Zsófinak ő volt a kedvence, hogy köszöntse fel őt születésnapja alkalmából. Látni azt a boldogságot Zsófi arcán, amikor megkapta az üzenetet, az egy apának mindennél többet ér.

- Ha mondani kellene öt labdarúgót a mindenkori csapatból, akkor nálatok ki a top öt DVTK játékos?

Zita: Nem tudunk csak ötöt mondani. Elek Ákos, Drazen Okuka, Kádár Tamás, Veréb György, Antal Botond, és Rados Ivan a kedvencünk, de nagyon szeretjük, valamint szerettük Bacsa Patrikot, Georges Griffithst, Oláh Bálintot, Bognár Istvánt, Nikházi Márkot, Nemes Milánt, Németh Milánt, Lipták Zoltánt és Gosztonyi Andrást is.

- Mi a véleményetek a csapatról jelenleg?

Zita: Kellemesen csalódtunk a csapatban, még a 6-2-es vereség ellenére is. Nagyon bízunk Horváth Ferencben, és hisszük, hogy egyre jobb és jobb lesz. Tetszenek az új igazolások, a régieket pedig tudjuk, hogy mire képesek.

- Ha módotokban állnak, akkor min változtatnátok?

Zita: Semmit! Most ez van, most ezt szeretjük! Mindegy hányadik helyen végzünk a tabellán, vagy hány gólt kapunk a Fraditól, mert „Amíg élünk, nem érdekel más, csak a Diósgyőr!”

- Van valami, amit esetleg üzenni szeretnétek?

Zita: Igen. Köszönjük a DVTK-nak, hogy összekovácsolta a családunkat, hisz három kamasz gyerekkel nehéz volt már közös programot találni, de azóta minden hétvégén együtt lehet a család!

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!