Évekkel ezelőtt tartottam egy könyvbemutatót a diósgyőri Petőfi Sándor Könyvtárban. Egy idős hölgy jött oda hozzám a bemutató után, és azt mondta: 
- Láttam, hogy szokott írni futballról is. Török Sanyikáról írjon, nagyon rendes, szorgalmas ember volt, megérdemli.

Török Sándor vasgyári gyerek volt, családjával a XII-es barakkban nőtt fel. A testvérével, Tiborral együtt a grundon futballoztak reggeltől estig. Ha a Török testvérek játszottak, akkor mindig az ő utcájuk csapata nyert. Itt fedezték fel a tehetségét is, akkor, amikor még a rongylabdát rúgta. 

Az Észak-Magyarország napilapban így emlékezett vissza fiatal éveire:
- Utcamérkőzést játszottunk, s a meccs végén hozzám lépett Lipták Gyuri bácsi, elvitt az üzemi csapatba játszani. Dolgoznom is kellett, nagy volt a család, szüleimnek is segítettem. Két évig az üzemi csapatban játszottam, s innen szinte az egyik pillanatról a másikra a DVTK első csapatába állítottak be. Ettől kezdve 14 éven át voltam az első csapat játékosa, s csak akkor nem lehettem a pályára lépők között, amikor megsérültem...

Első mérkőzésén, mindössze 18 évesen a kisvárdai csapat ellen lépett pályára. A vasgyáriak 5:1 arányban diadalmaskodtak. (Solymosi - Sir, Török, Zentai, Pesti, Krucsai Kispataki, Pocsai, Petróczi, Pribelszky, Krecsmarik összeállításban.) A szezon végén pedig az első NB II.-es bajnoki címüket ünnepelhették. 

Különösen a hajrá volt izgalmas az NB II.-ben. A tavaszi szezon derekán úgy látszott, hogy az ózdiaktól nem lehet elvenni a bajnokságot.
Azután jött a sátoraljaújhelyi kisiklásuk, mi ugyanakkor Pesten győztünk. Nem akartuk elhinni azt a 9:0-ás újhelyi eredményt. Leírhatatlan lett a boldogságunk, újra megnyílt előttünk a bajnokság megnyerésének lehetősége.
(Észak-Magyarország - 1964. december 29.)

A csapat edzője a bajnokság második felében már Tomecskó József volt, de Török még Felföldi Sándornál mutatkozott be a diósgyőri csapatban. Jobbhátvédként volt legjobban hasznára a csapatának, és a posztja ellenére sok gólt szerzett, tehát az ellenfél tizenhatosánál sem jött zavarba.

Azonnal alapember lett az NB I.-es csapatban is. Az ötvenes években a vasgyáriak tagjaként sok mindent megélt. Kétszer ünnepelhetett másodosztályú bajnoki címet, egyszer pedig a vidék legjobbja lett a DVTK-val az NB I.-ben. 
Óriási siker volt a vidék legjobbja cím elhódítása, ők érték el először ezt a klub történetében.

A taktikai és technikai érettség bizonyítéka, hogy egy év alatt sokat fejlődtek, Hódit kivéve változatlan 11-gyel küzdötték végig a bajnokságot - csak akkor még a kiesés ellen harcoltak. A két fedezet, Török és Solymosi magabiztos játékával rendre megszűrte a támadásokat, könnyebbé tették a védelem és a kapus dolgát. Ha a balszárnynak jó napja volt, és ment is a játék, akkor az egész támadósor kiemelkedőt produkált. A sportág szaklapja, a Labdarúgás rangsort állított össze a bajnokságban szerepelt játékosokról.
A listán az első helyet (valamennyi magyar játékost megelőzve) Paulás Tibor érte el. A posztonkénti rangsorban négy diósgyőri végzett az élen. Balhátvédként Paulás, jobbfedezetek között Török Sándor, jobbszélsők közül Iván, balszélen Pál László bizonyult a legjobbnak.
(Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja)

Török Sándor is szívesen emlékezett vissza erre:

- A legszívesebben az 1959-60-as bajnokságra emlékszem vissza. A szezon végén a vidék legjobbja lett a DVTK. A Hódi - Werner, Szigeti, Paulás - Török, Solymosi - Iván, Csányi, Kiss I., Papp, Pál L. csapat verekedte ki ezt a megtisztelő címet...
(Észak-Magyarország - 1964. december 29.)

Az egykori kitűnő védő két mérkőzést említett, amikor a legemlékezetesebb pillanatairól kérdezték:

Az egyik amikor a Bp. Honvéd ellen 3:3-at értünk el Diósgyőrött. Már 3:0-ra vezettek Puskásék, az utolsó tizenöt percben kiegyenlítettünk. És ha már a Honvédnál tartunk, el kell mondanom azt is, hogy életem legnagyobb labdarúgó-sikerének tartom, hogy ha a Honvéd ellen játszottunk, Puskás mindig megkérdezte, játszik-e Török Sanyi? Nem szeretett ellenem futballozni... 
A másik emlékezetes mérkőzés az Újpesti Dózsa elleni volt, 2:1-re nyertünk és a győztes gólt én rúgtam 11-esből.
(Észak-Magyarország - 1971. február 14.)

Török Sándor a piros-fehérek 300. gólját szerezte a legmagasabb osztályban. Az utánpótlás válogatottban is szerepelt, és sokszoros B-válogatott volt. Az NB II.-ben 58 mérkőzésen három gólt szerzett, az NB I.-ben 175/11 a mérlege. A DVTK első nemzetközi kupamérkőzésén is a pályára lépett a kiváló jobbhátvéd, a Palermo elleni olasz földön elért győzelem alkalmával.
Pályafutásának egy csúnya sérülés vetett véget. 

A 87. percben Török el akarta rúgni a labdát Láng elől, a dorogi játékos rátartott Török lábára és a diósgyőri játékost sípcsonttöréssel vitték le a pályáról.
(Népsport - 1960. december 12.)

Állítólag a lelátóra is felhallatszott Török lábának reccsenése... Borzasztó lehetett. Pályafutása végét jelentette a sérülés. 

Felgyógyulása után még egyszer megpróbálkozott a játékkal, egy ideig erőssége volt csapatának, de 14 éves becsületes helytállás után fájó szívvel kellett abbahagynia. Miért? 
Elmondja, hogy több sérelem érte, nem értették meg őt, a vasgyári fiút, akinél szinte minden gondolata a DVTK-é volt. Nem lehetett volna a sérelmeket orvosolni? Török Sanyi alig volt túl a harmincon, amikor megvált a labdarúgástól.
(Észak-Magyarország - 1964. december 29.)

A sérülése után egy pár mérkőzésen pályára lépett az alsóbb osztályú MÉMTE csapatában, de már nem ment úgy a játék, ahogy szerette volna, ezért abbahagyta a futballt.

Török Sándor 68 évet élt, a lyukóbányai temetőben helyezték örök nyugalomra, 1999. márciusában.

Névjegy

Születési idő: 1930. október 12.
Születési hely: Miskolc
Halálozási idő: 1999. február

Pályafutás

Edzői pályafutás
1968 Harsány (Miskolci járás)

Labdarúgó pályafutás
MÉMTE
1960/1961 Diósgyőri VTK (NB I.) 
1959/1960 Diósgyőri VTK (NB I.) 
1958/1959 Diósgyőri VTK (NB I.) 
1957/1958 Diósgyőri VTK (NB I.) 
1956/1957 DiVasas/Diósgyőri VTK (NB II.) 
1955 DiVasas (NB I.) 
1954 DiVasas (NB I.) 
1953 DiVasas (NB II.) 
1952 DiVasas (NB I.) 
1951 DiVasas (NB I.) 
1950 DiVasas (NB I.) 
1949/1950 Diósgyőri VTK/DiVasas (NB II.)