Bényei Ágoston: Minden fejben dől el

- Siófokon fontos góllal vetted ki a részed a továbbjutásból, és Felcsúton, valamint a Mezőkövesd ellen csereként beállva jól szálltál be az utolsó fél órára, előtte viszont nem játszottál az Újpest és az FTC ellen. Hogy éled meg ezt a kettősséget?
- Két célt tűztem ki magam elé, amikor Diósgyőrbe igazoltam. Az első évben stabil helyet akartam kiharcolni a csapatban, és az idény végén bajnoki címet és feljutást ünnepelni. Ez mintegy 98 százalékban sikerült, egyedül egy kisebb sérülés hátráltatott, de játszottam, gólokat lőttem, gólpasszokat adtam, sokat fejlődtem, amiből önbizalmat tudtam meríteni. Ezután pedig stabil élvonalbeli játékos szeretnék lenni. Az idén még várok az áttörésre, addig is igyekszem minden edzésen bizonyítani, hogy lehet rám számítani. Bízom benne, hogy most elkezdődött valami, és egyre többet játszok a közeljövőben, hiszen minden labdarúgó azért edz, hogy a mérkőzéseken minél több időt töltsön a pályán. Eddig a tavalyinál kevesebb lehetőséghez jutottam, azonban nem adom fel. Például erőt tudok meríteni abból a tényből, hogy beálltam és fontos gólt szereztem Siófokon, valamint Felcsúton és a Mezőkövesd ellen is szerephez jutottam. Emiatt boldogabban, felszabadultabban kezdtem a hetet.

- Az előző idényben 34 bajnokin játszottál, ráadásul egy kivételével mindig a kezdőcsapat tagjaként. Hogyan éled meg, hogy idén sokkal keményebben kell megküzdeni a helyedért?
- Korábban még nem kerültem hasonló helyzetbe, mert amikor Debrecenben először vittek fel az első csapathoz, akkor ajándéknak éreztem minden percet. Az előző idényt viszont végigjátszottam, ezért fiatalon nehéz feldolgozni, hogy most mások állnak fel a kezdőrúgáshoz. Természetesen nálam is eljött a mélypont, ám akkor bizalommal fordulhattam a szüleimhez, a bátyámhoz, de a tágabb családban is bárkivel tudok erről beszélni. Szakmai oldalról pedig az Esterházy Mátyás nevével fémjelzett EM Sports ügynökséghez tartozó Rép Mártonnal szoktam konzultálni. Rajta kívül sokat segít Czinger Attila egyéni erőnléti edző is, aki a fizikai felkészítés mellett lelkileg is támogat. Nem is tudom, mennyit beszéltünk az elmúlt időben telefonon! És számíthatok a csapattársakra is, sokukkal jóban vagyok, de Bokival és Holdival (Bokros Szilárd és Holdampf Gergő - a szerk.) szoktuk kitárgyalni az élet nagy kérdéseit, és segítünk egymásnak. Számomra hatalmas előrelépést jelent, hogy korábban leginkább magamban tartottam a problémákat, és próbáltam egyedül megoldani, de nyitottabbá váltam.
A saját magam esetében is igyekszem alkalmazni azt az iránymutatást, amit a Mester (Kuznyecov Szergej vezetőedző - a szerk.) elsősorban a pályára ért: nem az a lényeg, hogy mi történt, hanem az, hogy hogyan reagálsz rá. Ezért nem sértődöm meg, nem lazsálom el az edzéseket, hanem ugyanolyan hozzáállással edzek, mint amikor stabil kezdő voltam. Úgy érzem, jól reagáltam, minden edzésen kiadtam magamból a maximumot, és a mentális erőmet mutatja, hogy amikor végül Siófokon jött a lehetőség, akkor élni tudtam vele, és góllal járultam hozzá a csapat teljesítményéhez.

- A lelki oldal többnyire háttérbe szorul, helyette szinte kizárólag arról esik szó a labdarúgók esetében, hogy ki milyen ügyes, hogy bánik a labdával, esetleg milyen gyors, mennyire tudja kihasználni a testi erejét. Egy játékos teljesítményében véleményed szerint milyen szerepet játszik a mentális felkészültség?
- Amikor hullámvölgybe vagy kispadra kerül valaki, akkor egyértelműen, de egy stabil kezdőjátékos esetében is rendkívül fontos ez a tényező is. Utóbbira jó példa Holdampf Gergő és Gera Dániel, akik minden meccsen hatalmasat küzdelmek, szinte meghalnak a pályán.
Az egész dolog legnehezebb része az, hogy nekem jelen esetben 15-20-30 percem van bizonyítani, hogy mire vagyok képes. Ez pedig azt követeli meg, hogy soha ne adjam fel, mindig készen álljak, és mindig fókuszban legyek, természetesen rágörcsölés nélkül. Ehhez kell az a mentális erő, amiről korábban beszéltünk. Akinek megvan az alapvető fizikai felkészültsége, annak fejben dől el, hogy labdavesztés után azonnal visszatámad, vagy a 94. percben is sprintel, hogy gólt szerezzen, vagy éppen megóvja a saját kapuját a góltól. Ezt a saját példámmal is alá tudom támasztani, manapság már eleve úgy lépek pályára, hogy “átkapcsolom” az agyam, és elhatározom, hogy bármilyen fáradtnak is érzem magam, a lefújásig menni fogok az emberemmel, legfeljebb majd fújok egyet, ha megszereztem a labdát. Nem egyszerű, de működik!
 

Bényei Ágoston nagyot küzdött a mezőkövesdi Christian Gomis-szal (Fotó: Szabó Krisztián)

- Visszatérve az előző hétre, Siófokon nem csak jól, hanem eredményesen szálltál be.
- A 76. percben álltam be 2-1-es vezetésünknél. Nem állítom, hogy az ellenfél beszorított volna minket, de kétségtelenül ők ívelgették fel a labdát, és mi védekeztünk, nem volt egyszerű, még ha igazi helyzetet nem is tudtak kialakítani. Azt kérte tőlem a Mester, hogy amint megvan a labda, akkor indítsak gyors ellentámadást, keressem a széleket, és csatlakozzak én is a társakhoz. És amikor eljött a 88. perc, akkor kaptam egy jó labdát Vitortól, megindultam vele, miközben Rudi (Pernambuco és Rudi Požeg Vancaš - a szerk.) jobb oldalt kínált passzlehetőséget. Azonban láttam, hogy a védő és a kapus is elmozdult abba az irányba, így a másodperc törtrésze alatt úgy döntöttem, inkább megcélzom a kapu üresen hagyott hosszú alsó sarkát. Büszke vagyok arra, hogy megvolt az önbizalmam elvállalni a lövést. Egyébként éppen erről beszélgettünk korábban a Mesterrel, hogy a távoli lövésekben kell fejlődnöm, és az edzések után éppen ezt gyakoroltam több alkalommal. Úgy voltam vele, ha Bakinak (Branislav Danilović - a szerk.) tudok gólt lőni, akkor mások ellen is biztosan menni fog, hiszen úgy lehet igazán fejlődni, ha ilyen jó kapusok ellen tudja fejleszteni magát egy játékos. 

Siófokon csereként beállva biztosította be a továbbjutást Bényei Ágoston (Fotó: Szabó Krisztián)

- Felcsúton is tagja voltál az idegenben pontot szerző csapatnak, majd a Mezőkövesd ellen annyiban módosult a helyzet, hogy diósgyőri vezetésnél álltál be.
- Ilyen helyzetben általában azt az utasítást kapja egy középpályás, hogy első a védekezés, az ellentámadásoknál pedig figyeljen arra, hogy gyors és pontos legyen. Én is ezeket az instrukciókat kaptam, aminek eleget tettem. Sokat segítettem Holdinak, támadásban pedig vagy én indultam be az üres területekbe, vagy a társakat indítottam.  Úgy gondolom, stabilitást hoztam a középpályára, így számomra is jól alakult a meccs. 
Látjuk, hogy nagyon szoros a mezőny, rendkívül sokat ér egy győzelem, és végre magunk mögött hagytuk a rosszabb szériát. Jó érzés így vonulni a szünetre, ami csak a többieknek lesz az, én előbb Spanyolországba utazok, majd fogadjuk Skóciát. Számomra plusz motivációt ad, hogy játszottam a DVTK-ban, és nyertünk, és nagyban hozzájárul az ottani teljesítményemhez is.

- Elmondható, hogy akadt némi hasonlóság a siófoki és a Mezőkövesd elleni meccs végjátéka között? 
- Valóban. Ha elkezdjük sorolni, akkor sok hasonlóságot találunk: megszereztük a vezetést, kintebb jött az ellenfél, a hajrában biztosítottuk be a sikert, és mindkétszer két góllal bizonyultunk jobbnak. 
Persze a Mezőkövesd sokkal nagyobb játékerőt képvisel, lőttek két kapufát is, azaz a szerencsére is szükségünk volt. Azonban ne feledjük a régi mondást: a szerencse mindig amellé áll, aki többet tesz érte. Mi pedig sokat tettünk, még ha az esős időjárás és a felázott talaj nem is segített nekünk. Nagyot küzdött a csapat, megérdemelten nyertünk. 

- Ahogy mondtad, az OTP Bank Liga 13. fordulóját követően egy hétig szünetel a bajnokság, számodra viszont nem lesz pihenő, az U21-es válogatott Spanyolország és Skócia ellen játszik.
- A csapattársak a válogatott szünet idején általában plusz szabadnapot kapnak, de én összeteszem a kezem, hogy elértem az U21-es válogatottig, és bízom benne, még tovább jutok. Jó érzéssel tölt el, hogy Gera Zoltán szövetségi edző hisz bennem, és az adott időszak két meccséből legalább az egyiken szerepet kaptam, és sokat is játszottam. A belgák ellen ugyan vereséget szenvedtünk, de végig a pályán voltam, és bebizonyítottam, nem véletlenül kaptam meghívót. Főleg ebben az időszakban nagyon fontosak számomra ezek a játékpercek, amikor belül azt érzem, hogy jól teljesítettem, amit kívülről is megerősítenek a szakemberek, így mindig feltöltődve térek vissza Diósgyőrbe.