A külföldi karrier ugyan kimaradt az életéből, de a DVTK után több magyar csapatban is megfordult. Játszott Pápán, Mezőkövesden, Békéscsabán, Cegléden, Kazincbarcikán, Dorogon, a DEAC együttesében, aktív pályafutása végén pedig alacsonyabb osztályú kluboknak is segített. Mindig a futball töltötte ki az életét, ezért három évvel ezelőtt örömmel tért vissza szeretett klubjához. A DVTK Labdarúgó Sportakadémián kisebbekkel és nagyobbakkal is dolgozott, jelenleg az U19-es korosztály vezetőedzője. Takács Péterrel beszélgettünk.

- Hogyan kezdődött a DVTK-val a mai napig is tartó szoros kapcsolatod? Mi fogott meg először a klubban?
- 1994-et írtunk, a Tiszakécske csapatát fogadta a csapat. 0-0 lett a mérkőzés vége. Később tudtam meg, hogy azon a meccsen játszott az általam nagyra tartott Vitelki Zoltán, az edzőnk pedig Oláh Feri bácsi volt. Apukám vitt ki erre a mérkőzésre, a hangulat zseniális volt, nagyon megfogott. Nagyapámnak ez kapóra jött, mert innentől kezdve szinte minden hazai meccsem kint voltunk. A Tornyi-féle csapat miatt még a suliból is lógtam egy-egy hétközi forduló miatt, amit persze nagyapám készségesen leigazolt. Nyolc évesen kerültem az MVSC-ből Diósgyőrbe. Akkor György Gabi bá' volt az edzőm, egy nagyon jó csapatunk volt. Emlékszem, már ennyi idősen is sokszor labdaszedő lehettem a meccseken. Imádtam a Fighters ultra csoport előtt végezni ezt a feladatot. Labdaszedő voltam azon a bizonyos DFC-Dunaferr meccsen is, ami félbeszakadt. Ma már mosolyogva gondolok vissza arra is, hogy annak a Lippai Ákosnak szedtem a labdát, aki később a csapattársam lett Diósgyőrben. Rajta kívül szedtem labdát Kulcsár Sanyinak, Vityának, Kiser Lacibának és Földvári Tibi bának is.

- Először tehát a kisgyerekként a felnőtt mérkőzések hangulata fogott meg?
- A minap beszélgettem az egyik kollégámmal, aki nem miskolci. Azt kérdezte tőlem: mit jelent a Diósgyőr? Erre rögtön rávágtam, hogy itt a focinak lelke van. Nehéz értelmezni és pontosan megfogalmazni, de a DVTK olyan, mint egy vallás, amit ha magadba szippantassz, utána nem tudsz ellenállni neki. Mondhatnám, hogy a jó meccsek, a fantasztikus ultra szektor, de igazából a Gomba mellett szotyit áruló Lulu bácsin át a "Hé fiúk"-ig minden rabul ejtett.

- Mikor vált egyértelművé, hogy futballista szeretnél lenni?
- Érdekes, de amikor elkezdtem a DVTK-nál focizni, ultra szerettem volna lenni. Sokszor nem is a meccset néztem hanem a Crazy Boys, a Fighters, később pedig a Harcosok koreográfiáit és hallgattam a rigmusokat. Kilenc évesen aztán azt mondtam magamnak, hogy én itt leszek majd profi futballista.


- Az utánpótlás ranglétrát végigjárva hogyan emlékszel a felnőtt csapatban történő bemutatkozásra?
- Az én időmben csak egy kiemelt akadémia létezett Magyarországon. Tizenhárom éves koromig Diósgyőrben a korosztályos csapatokban játszottam, emellett pedig a Borsod megyei válogatott kapitánya lehettem. Az MTK-val játszottunk egy edzőmeccset, a félidőben pedig jelezték nekem, hogy a szünet után már az MTK csapatában kell szerepelnem. Nem akartak elengedni, végül hazajöttem, de később elfogadtam az ajánlatukat. Nagyon sokat agyaltam rajta, de a karrierem szempontjából nem dönthettem másképp. Annyival nagyobb fejlődési lehetőséget kínált a Sándor Károly Akadémia, ami kellett ahhoz, hogy később korosztályos válogatott és NB I.-es futballista legyek.

- Nehéz szívvel cserélted le a mezed kék-fehérre?
- Nap, mint nap azért edzettem, hogyha egyszer visszakerülök Diósgyőrbe több legyek, mintha maradtam volna. Tizennyolc évesen tértem vissza Miskolcra, és nem sokkal később be is mutatkoztam DVTK - Kaposvár Rákóczi meccsen. Hatalmas élmény volt. Nem kezdődött rosszul a karrierem, mert az első kezdőként játszott meccsemen gólpasszt adtam Kambernak, sőt a találkozó legjobbjának választottak. Egy hét múlva pedig megvertük idegenben a Lokit, ezen az összecsapáson pedig gólt is szereztem.

- Van egy mérkőzés, vagy egy időszak, amit soha nem fogsz elfelejteni?
- A Loki elleni győzelem, míg élek felejthetetlen lesz. Előtte és azóta sem tudott vendégként a DVTK bajnokit nyerni a DVSC vendégeként. Akkor is egy rendkívül erős ellenfelet tudtunk megverni, ráadásul a felnőtt mezőnyben akkor találtam be először. Hosszan sorolhatom a szép emlékeket, mert bőven van belőle. Rakaczki Bence debütálása a Honvéd ellen, vagy éppen egy csapatban játszani Fernandoval, mind-mind felejthetetlen lesz számomra.


- Mit éreztél, amikor lehetőséget kaptál arra, hogy edzőként visszatérj az akadémiára?
- Vincze Ricsi barátom kért fel, hogy legyek az asszisztens-edzője. Nem sokat hezitáltam, szinte azonnal elfogadtam a lehetőséget, mert tudtam, hogy rengeteget tanulhatok tőle. Őszinte leszek: már 18 évesen is tudtam, hogy a profi foci után edző szeretnék lenni. Nekem ez a szenvedélyem, nekem ez az életem. Ráadásul abban a klubban amiért rajongok, amit tisztelek és amit a legjobban szeretek.

- Diósgyőrben nagyon fontos az utánpótlás-nevelés, de úgy vettem észre, neked is?
- Minden klubnak megvan az identitása. A mi arancsapatunknak abban volt az ereje, hogy tudták, mi az a Diósgyőr. Aki az utánpótlásból jött, annak nem kellett bemutatni a felnőtt öltözőben Katikát, nem kell megtanulnia a Diósgyőr-indulót, mert ezek az évek során egyértelművé válták a fiatalokban is. Tudja, hiszen az az álma, hogy hozzám hasonlóan a DVTK-nál legyen profi labdarúgó. Nekünk, edzőknek az a dolgunk, hogy minél jobb játékosokat neveljünk a felnőttnek, mert később ők fogják megadni az identitást. Miattuk lesz az emberben az az érzés, hogy a “mi kutyánk kölyke”, ezért megyünk nekik szurkolni.

- Több emlékezetes motivációs beszédet tartottál mérkőzések előtt a pálya szélén, vagy éppen az öltözőben. Szükség van rá?
- Szerencsére nem, de én mindig el szoktam mondani a magamét. Szerintem a szenvedély, a motiváció legalább olyan fontos, mint a taktika. A hazai meccsek előtt elég kreatívan szoktam megoldani a ezeket a megbeszéléseket. Az egyik játékos meg is jegyezte, hogy számára olyanok a meccs előtti taktikák, mint a kedvenc sorozata a Netflixen: alig várja a következő részt!


- Az U19, vagyis a jelenlegi csapatod átérzi a DVTK mez felelősségét?
- Olyanok vagyunk, mint a maffia-család. Tűzbe megyünk egymásért, a győzelemért és a Diósgyőrért. Szeretünk szépen futballozni, de ha csúnyán kell nyerni, akkor csúnyán nyerünk. A lényeg viszont az, hogy mindent tudatosan, alázatosan és egymásért küzdve tegyünk. Ha valaki úgy dönt, hogy megnéz egy U19-es meccset, akkor ezt garantálhatjuk neki.

- Edzőként van karrierterved, mert az ambíciód látszik a hétköznapokon és a hétvégi meccseken egyaránt.
- Nagyon ambiciózus vagyok. Megvannak a céljaim, ami a felnőtt focihoz köt. Tudom, hogy nagyon türelmesnek kell lennem, tanulás és fejlődés szükséges még a célok eléréséhez. Szeretem a felelősséget, hogy irányíthatok egy öltözőt és imádom a nyomást. Nem szeretném elárulni a legfőbb célom, talán a babona miatt, nem is tudom. Aki ismer az tudja, hogy mit jelent számomra ez a klub. Éppen ezért úgyis kitalálja, mi az én álmom.

Névjegy

Név: Takács Péter
Születési hely: Miskolc
Születési idő: 1990.01.25.

Edzői pályafutás

2023/2024 vezetőedző, DVTK U19
2022/2023 vezetőedző, DVTK U14
2021/2022 másodedző, DVTK U19
2020/2021 tavasz játékos-edző, Mezőkövesd Zsóry FC II (NB III.)

Labdarúgó pályafutás

2022/2023 tavasz MVSC (Megyei I. osztály)
2022/2023 ősz Hidasnémeti (Megyei I. osztály)
2021/2022 tavasz Hidasnémeti (NB III.)
2021/2022 ősz Putnok FC (NB III.)
2020/2021 tavasz Mezőkövesd Zsóry FC II (NB III.)
2020/2021 ősz Debreceni EAC (NB II.)
2019/2020 Dorog (NB II.) 13/1
2018/2019 Kazincbarcika (NB II.) 20/1
2017/2018 Kazincbarcika (NB II.) 12/5
2016/2017 tavasz Cegléd (kölcsönben, NB II.) 17/0
2016/2017 ősz Békéscsaba (NB II.) 5/0
2015/2016 tavasz Békéscsaba (NB I.) 11/0
2015/2016 ősz Mezőkövesd (NB II.) 12/0
2014/2015 Mezőkövesd (NB II.) 26/12
2013/2014 tavasz Mezőkövesd (NB I.) 11/0
2013/2014 ősz Diósgyőri VTK (NB I.) 7/0
2012/2013 Diósgyőri VTK (NB I.) 23/0
2011/2012 Diósgyőri VTK (NB I.) 12/1
2010/2011 Lombard Pápa (NB I.) 23/4
2009/2010 Diósgyőri VTK (NB I.) 22/0
2008/2009 Diósgyőri VTK (NB I.) 17/2